Északon az aktív oxigén különösen népszerű alternatív fertőtlenítőszer a klór helyett. A mérés szempontjából azonban alapvetően az számít, hogy a használt közeg tartalmaz-e perszulfátot vagy peroxidot. A perszulfát-tartalmú közeggel fertőtlenített vizet a DPD N° 4 módszer szerint mérik. Peroxid-tartalmú fertőtlenítő közegek használata esetén a savasító (Acidifying) tablettákkal együtt hidrogén-peroxid tablettákat használnak. Mindkét esetben az "aktív oxigén (O2)" megnevezés valójában félrevezető. Nem a molekuláris oxigén oxidál (fertőtlenít), hanem egy oxigéngyök, amely elég gyorsan egyesül egy további gyökkel, és molekuláris oxigént képez (a levegő, amit belélegzünk). Ez a módszer fő hátránya is; a fertőtlenítő hatás nem tart sokáig, és a hatás meglehetősen korlátozott. Ezért rendszeres időközönként javasolt klórral sokkolni, amikor aktív oxigénes fertőtlenítés során. A DPD N° 4 módszerrel azonban téves mérési eredményeket kaphatunk (amikor egyszerre használunk klórt és aktív oxigént), mivel a tablettában található kálium-jodid katalitikusan bontja a perszulfátokat, és így a perszulfát és a klór összege jelenik meg mérési eredménynek.

A KS4,3 savasságot m-lúgosságnak, teljes lúgosságnak, hidrogén-karbonát-keménységnek, savpufferelő képességnek, változó keménységnek is nevezik. A lúgosság a vízminta azon tulajdonságát mutatja meg, hogy a pH-érték emelkedését befolyásoló vegyszerek (flokkulánsok, fertőtlenítőszerek - pl. klórtermékek - csökkentik vagy emelik a pH-t) milyen mértékben tudja megváltoztatni a pH-t. A megfelelő pufferhatás biztosításához a lúgosságnak legalább 0,7 mol/m3 és/vagy mmol/l értéket kell elérnie. Ez az érték a vízben oldott hidrogén-karbonátos anyagokat jelenti. A pufferhatás a 4,2-8,2 pH-tartományban a vízben oldott hidrogén-karbonátionok és a szén-dioxid közötti egyensúlyon alapul. Ha a víz pH-értékét csökkentő vegyszereket (savakat) adunk hozzá, akkor a hidrogén-karbonátion ezekkel egyesülve szénsavat (mely szén-dioxidra és vízre bomlik) és vizet képez. A 4,3 pH-értéknél az összes hidrogén-karbonátion elreagál; innen ered a KS4,3 savasság megnevezés. Ha olyan vegyszereket adunk a vízhez, amelyek a pH-értéket emelik (bázisok), akkor az oldott szén-dioxidból és vízből ismét hidrogén-karbonátionok képződnek. Az oldott szén-dioxid és a hidrogén-karbonátionok megváltozott viszonya így új pH-értéket határoz meg. A víz pufferkapacitása 0,7 mmol/l alatti lúgtartalomnál túl alacsony lesz, így a pH-érték meghatározása megnehezül. Ilyen esetekben kis mennyiségű savak és bázisok azonnal és intenzíven megváltoztatják a pH-értéket. Ezen túlmenően a víz korrodáló hatású lesz a csővezetékekre. A túl alacsony lúgosság érték nátrium-hidrogén-karbonát és/vagy nátrium-karbonát hozzáadásával növelhető. Magas lúgossági értékek esetén azonban a pufferhatás túl nagy, és nagy mennyiségű pH-szabályozóra van szükség a pH-változás eléréséhez. Emellett kedvezőtlen körülmények (felmelegedés, pH > 8,2) esetén a kalcium hajlamos kiválni. Mivel a hidrogén-karbonát-ionokból karbonátionok képződnek, amelyek viszont vízben nem oldódó vegyületeket képeznek kalcium vagy magnézium jelenlétében (lásd: Teljes keménység). A túl magas lúgosság a víz - legalább részleges - cseréjével korrigálható. Mivel a 8,2 feletti pH-értékek megállítják a hidrogén-karbonátionok és a karbonátionok közötti egyensúlyi reakciót, a víz lúgosságát ekkor (8,2 feletti pH-érték) az Alkalinity-P módszerrel kell mérni.

Using bromine as a disinfectant is becoming a popular alternative to chlorine. The advantage of this method is that combined bromine is unscented compared to combined chlorine (chloramine). That is, the disinfection effect is the same but human mucous membranes are not irritated. Disadvantages to the use of bromine products include, however, the limited oxidation effect and the higher prices and handling risks. Often a combination of bromine and chlorine is used; but this makes determining the concentration difficult. Under the DPD N° 1 method, measurements now show (if chlorine is used with bromine) the total concentration of free and total bromine and free chlorine. In order to establish the bromine concentration in this special case, the free chlorine must be converted into combined chlorine with the aid of DPD-glycine. In contrast to chlorine, the confirmation 'DPD N° 1' reagent works with both free and combined bromine, thus always establishing the total bromine content.

A klór (nátrium-hipoklorit, kalcium-hipoklorit, klórgáz, klórozott izocianurátok stb. formájában) világszerte az úszó- és fürdőmedencék vizének vezető fertőtlenítőszerévé vált. A vízben lévő klórkoncentráció mérésekor a DIN EN 7393 szabvány szerint 3 részértéket különböztetünk meg. 1 Szabad klór: Hipoklórsav, hipoklorit-ion vagy oldott elemi klór formájában jelen lévő klór. 2. Kombinált klór: Az összes klórnak a klóraminok és a szerves nitrogénvegyületek összes klórszármazékának formájában jelenlévő aránya. 3. Összes klór: Az előző két forma összege. Míg a szabad klór azonnal rendelkezésre áll a fertőtlenítő hatáshoz, addig a kombinált klór fertőtlenítési potenciálja erősen korlátozott. A klóraminok felelősek a tipikus beltéri medenceszagért és az emberi nyálkahártyák irritációjáért, ami kipirosodott szemet eredményez. Ezen anyagosztály képviselője a nitrogén-triklorid, amely már 0,02 mg/l koncentrációban is érzékelhető az ember számára. A szabad klórt a DPD N° 1 módszer szerint mérik. Az N,N-dietil-p-feniléndiamin-szulfát (DPD) indikátorkémiai anyagot a klór oxidálja, és vörösre színeződik. Minél intenzívebb az elszíneződés, annál több klór van jelen a vízben. A klórkoncentráció most már meghatározható fotometriai méréssel vagy optikai összehasonlítással egy színskálával. Ha most egy DPD N° 3 tablettát adunk ehhez a mintához, a megkötött klór is megjelenik. A mért érték tehát most már megfelel az összes klór koncentrációjának. A kötött klór koncentrációja az összes klór és a szabad klór közötti különbségnek felel meg. Mivel a DPD N° 3 tabletta hatásos vegyszerének legkisebb nyomai is a kombinált klórt eredményezik a mérésben, a mérési hiba elkerülése érdekében a következő DPD N° 1 mérés előtt feltétlenül gondoskodni kell a mérőeszköz rendkívül gondos tisztításáról. Két különböző mérőedény használata javasolt (egy általában a szabad és egy általában az összes klórértékek mérésére).

A klór-dioxid (2,33-szor nehezebb a levegőnél) egy a halogén klór és az oxigén vegyületeként ismert gáz (ClO2); előnye a tiszta klórral szemben, hogy kevésbé befolyásolja a szag- és ízérzékelést, és vírusellenes hatású. A klór-dioxidot a gyártás helyszínéhez közeli speciális létesítményekben is előállítják klórgáz és/vagy alulklórozott sav és folyékony nátrium-klorit-oldat (NaClO2) (10:1) reakciójával. Átlagosan 0,05 mg/l - 0,2 mg/l minimális/maximális értékeket használnak.

Szerves klórtermékek (triklór-izocianursav és nátrium-diklór-izocianurát) használata esetén az úgynevezett "izocianursav" a klór hordozója. Míg a szerves klórtermékek előnye egyértelműen az aktív klór nagyobb arányában rejlik (akár 90%), az izocianursav korlátozhatja a klór baktériumölési sebességét, ha a vízben magas a koncentrációja (>50 mg/l). Ezért ajánlott a cianursavat ugyanolyan rendszeresen mérni, mint a medence klórtartalmát. Ugyanis előfordulhat, hogy a vízben a szabad klór a magas cianursav szint miatt alacsony, így tabletta hozzáadásával sem tudjuk jelentősen növeli a klórszintet.

Basically dissolved salts belonging to the alkaline earth elements calcium and magnesium are found in non-distilled water. In rare cases, strontium and barium can also be found. These combine with carbonate ions to form water- insoluble compounds (calcium). Through the total hardness measurement, the potential danger of calcium precipitation is measured as the required carbonate ions form from hydrogen carbonate ions when water heats up or when there are pH values that are greater than 8.2 (comp. Alkalinity). When measuring calcium hardness (SVZ1300 tablet process), only the part of the dissolved calcium in water is measured. The amount of magnesium dissolved in water is determined from the difference between the measurement and the total hardness.

Északon az aktív oxigén különösen népszerű alternatív fertőtlenítőszer a klór helyett. A mérés szempontjából azonban alapvetően az számít, hogy a használt közeg tartalmaz-e perszulfátot vagy peroxidot. A perszulfát-tartalmú közeggel fertőtlenített vizet a DPD N° 4 módszer szerint mérik. Peroxid-tartalmú fertőtlenítő közegek használata esetén a savasító (Acidifying) tablettákkal együtt hidrogén-peroxid tablettákat használnak. Mindkét esetben az "aktív oxigén (O2)" megnevezés valójában félrevezető. Nem a molekuláris oxigén oxidál (fertőtlenít), hanem egy oxigéngyök, amely elég gyorsan egyesül egy további gyökkel, és molekuláris oxigént képez (a levegő, amit belélegzünk). Ez a módszer fő hátránya is; a fertőtlenítő hatás nem tart sokáig, és a hatás meglehetősen korlátozott. Ezért rendszeres időközönként javasolt klórral sokkolni, amikor aktív oxigénes fertőtlenítés során. A DPD N° 4 módszerrel azonban téves mérési eredményeket kaphatunk (amikor egyszerre használunk klórt és aktív oxigént), mivel a tablettában található kálium-jodid katalitikusan bontja a perszulfátokat, és így a perszulfát és a klór összege jelenik meg mérési eredménynek.

Az ózon 3 oxigénatomból (O3) áll. Instabil molekula, és meglehetősen rövid idő elteltével a levegőben vagy vízben oldódva oxigénre, O2-re és oxigéngyökre bomlik. Ennek az oxigéngyöknek az oxidatív hatása nagyon erős, és a depóhatás kizárt, mivel a két gyök azonnal O2-vé egyesül. Az ózon előállítása közvetlenül a helyszínen történik ózonfejlesztőkkel és egyéb szükséges készülékszerű eszközökkel. Különleges szabályok és óvintézkedések szükségesek, mert az ózon 10-szer mérgezőbb, mint a klór. Így az ózon csak egyetlen adagolási szakaszon - a medencén kívül - használható, és az újbóli felhasználás előtt ki kell szűrni (aktív szén). A medencébe adagolt ózon megengedett maximális koncentrációja mindössze 0,05 mg/l, ezért az ózon mint fertőtlenítőszer nem elegendő, ami más - általában klórtartalmú - fertőtlenítőszerekkel való kiegészítést igényel. Az ózon elpusztítja a baktériumokat, oxidálja a szerves szennyeződéseket (pl. karbamid), csökkenti a klórfelhasználást, és nem hagy irritáló nyomokat maga után. Általában az emberi orr, amely 1:500.000-es ózonkoncentrációt képes érzékelni, a legjobb mérőeszköz. A klórral kombinált ózon azonban a DPD-módszerrel is mérhető. Glicin hozzáadásával az ózon eltávolítható, így csak a klór mérhető, a különbségből pedig az ózontartalom határozható meg.

A pH-érték (potentia Hydrogenii) egy vizes oldat savas és/vagy bázikus hatásának erősségét méri. Különösen fontos a fürdővíz készítésekor, mert többek között befolyásolja a fertőtlenítőszerek hatékonyságát és a víz bőrrel, szemmel és anyagokkal való kompatibilitását. A bőr számára az 5,5 pH-érték az ideális. Ekkor azonban a víz olyan savas lenne, hogy a fémes anyagok nemcsak korrodálódnának, hanem a szemek is égni kezdenének, mivel a könnyek pH-értéke 7,0 és 7,5 között van, ezért kompromisszumot kell találni. Az anyagok kompatibilitását tekintve a pH-érték semmiképpen sem csökkenhet 7,0 alá. Ugyanakkor a 7,6 feletti pH-értékek bőrgyógyászati hatásokkal járnak, és befolyásolják a fertőtlenítőszer hatékonyságát is, így negatívan befolyásolják a baktériumok elpusztításának sebességét. Alapvetően: 7,5 feletti pH-értékeknél = a bőr természetes, savak ellen védő bevonata kezd tönkremenni (>8,0); (közepesen) kemény vízben a kalcium kicsapódása (>8,0); a klór fertőtlenítő hatása csökken (>7. 5) 7,0 alatti pH-értékek = klóraminok képződnek, amelyek irritálják a nyálkahártyát és a szaglóérzékelés irritációját okozzák (<7,0); fémtartalmú (beépített) alkatrészeken korróziós megjelenések (<6,5); flokkulációs problémák (<6,2).

Urea is an organic contaminant that is mainly introduced into the bath water through human excrements such as urine or sweat. The concentration increases with a high bathing volume or through heat. Urea itself is a crystalline and colourless compound which is completely soluble in water. In water, urea is decomposed by enzymes or bacteria present in the water to CO2 and ammonium. However, the decomposition can also be oxidative. Although urea itself is odourless, so-called chloramines are formed during oxidation with a disinfectant such as chlorine, which are responsible for the characteristic chlorine odour and are also known as bound chlorine. Since active chlorine is consumed in the reaction, a subsequent dosage of the disinfectant may be necessary. Urea is therefore a good indicator of the degree of contamination of bathing water. The detection method is enzymatic, therefore the PL Urea 2 Reagent must be stored at 4°C - 8°C and the sample must be measured at 20°C - 30°C water temperature.

Biguanide disinfectants are also gaining in popularity as an alternative to chlorine. Other than with other substitute materials, such as for example ozone or active oxygen, biguanides do not go well with chlorine, bromine, copper, or silver compounds. Nevertheless a counteracting agent is required because biguanides do not deploy an oxidative effect which is required, for example, for the breakdown of organic materials such as ureas and sweat. To do this, as a rule, hydrogen peroxide (H2O2) is used in addition to biguanide.